MTK legendárium | 289. rész

Publikálva: 2023.09.04 Frissítve: 2023.09.02 MTK Budapest

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy volt a női sportruházat első szószólója” 70. rész.

A Szekrényessy család hölgytagjai az első női korcsolyázók közé sorolódtak, Kálmán húgai, Berta és Margit már gyermekkorukban kötöttek a lábukra korcsolyát, felnőtt hölgyekként pedig rendszeresen kijártak a városligeti jégpályára, fiatalabb nőrokonaikat oktatva, bátorítva, mint az Szekrényessy Kálmán unokahúgának naplójából is kiderül, Szekrényessy Anna, a híres operaénekes vonatkozásában is: „Ma hideg van. A nagy jégpálya meg van nyitva. [Szekrényessy] Anna majd megbolondul örömébül. […]

Délután a [Szekrényessy] Berta nénivel és Annussal […] az omnibuszon ki a Városligetbe. Anna korcsolyázott. Berta néni velem nézte. A nagy jégre még nem eresztettek, csak a kis jégen futottak. Aztán én haza mentem omnibuszon, Berta néni meg korcsolyázott Annussal. Kint nagyon elegáns publikum volt, már régen nem láttam ennyi előkelő embert együtt. Berta néni és Anna 10 órakor jöttek haza.”

Kálmán húga, Szekrényessy Berta (1852-1927) festőművész vidéki birtokára költözve, még falusi közegben is népszerűsítette a korcsolyasportot, unokahúga erről így ír:

„Berta néni nekünk adta az összes régi korcsolyáját. Ezeket mind kivittük a Bódva jegére és osztogattuk a körénk sereglő falusi gyerekeknek. Némelyiknek csak fél pár jutott, némelyiknek egész, úgy vonultunk végig a Bódván.”

A hölgykorcsolyázás körüli előítéletek örvendetes módon csökkentek a 19. század 70-es, 80-as éveire, melyet Szekrényessy – ha részleges sikerként értékelt is – mindenképpen üdvözölt:

„A jégpálya vidor, sürgő forgó közönségét magam körül látom, melynek csaknem harmadrészét hölgyek képezik. Ha valamiről állíthatjuk, hogy nevelési-rendszerünk haladását bizonyítja, az a korcsolyázás nemes sportjának évről-évre való nagymérvű terjedése a közép – s a főúri-osztályok családjainál. Mielőbb azt fogjuk láthatni – s ez jól lesz így! – hogy nemcsak a középrendű és főúri fiúk, hanem a leányok jó neveltetésének is egyik föltétele a korcsolyázni-tudás. A hellének az úszást, összes testgyakorlataink e leghasznosabb nemét tartották a jó nevelés egyik elengedhetetlen föltételének – ez irányban is nagy vívmányokat állapíthatunk meg –, mindazonáltal a haladás, a korcsolyázás testedző sportjában még sokkal jelentékenyebb.

Mikor a négy-ötéves leánykától kezdve a húszéves viruló hajadonig számos korcsolyázónőt látunk kipirult arccal, ragyogó szemekkel, vidám mosollyal a fényes jégtükrön tovasiklani, sajnálkozva gondolunk azon leánykákra vissza, akik huszonöt – sőt még tizenöt – évvel ezelőtt nálunk meg voltak fosztva a korcsolyázás élveitől. Szegénykék! Az ártalmas, szerfölött gyakran sokkal több „kéjelmetlenséget”, mint örömet nyújtó tánctermek voltak egyetlen úgynevezett mulatóhelyeik, mert a kegyetlen zsarnok, a divat nem találta illőnek, hogy ők is iringáljanak. Mily ostobák az oly emberek, akik ennyire rabjai a szeszélyes kényúrnak!”

Szekrényessy természetesen nem elégedett meg a fejlődés puszta tényével, sokkal inkább a megindult örvendetes folyamatban rejlő továbblépés lehetőségét látta:

„Az angol jégpályákon már igen divatossá lőn a hölgyek azon korcsolyázó-jelmeze, amely voltaképp fiúöltözet. Ha a legnagyobb zsarnoknak, a divatnak önkénykedései egyáltalában megbocsáthatók, úgy ezen ötlet érdemes a pártolásra, mert csakis elavult, semmi által sem indokolt előítélet az, amely a hölgyekre alkalmatlan ruházatot kényszerít, lovaglás, vadászás és korcsolyázás alkalmával is: holott a célnak megfelelő férfi-öltönyöket ők éppúgy viselhetnék, mint mi, férfiak.”